Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire magával ragadó helyre érkezünk: levendulaillatban fürdőző, hangulatos kis ösvények, színes virágok, árnyat adó fák, meghitt padok, rózsalugas és családias hangulat fogad bennünket.

Pedig nem is olyan régen még egy gazzal benőtt, elhanyagolt,  lápos, terület volt, ahová előszeretettel hordták a szemetet az illegális szemetelők.

A kertet egy helyi vállalkozó álmodta  és alkotta meg barátaival: az ötlet akkor született, amikor a kutyáját sétáltatva gyakran elsétált a lepukkant terület mellett, közvetlenül a Diósgyőri vár szomszédságában.

Pedig régen itt egy tó volt, hattyúkkal, kacsákkal, kis vízesésekkel. A régi papír kétszázason látható volt még az a halastó, amelyik egykor a vár mögött terült el.

A tó összeköttetésben állt a vár árokrendszerével és a közeli, ma szikvízüzemként működő malommal is.

A tavat  az ötvenes, hatvanas években feltöltötték, a korábbi medre alatt fakadó forrásokat pedig bekötötték Miskolc ivóvízrendszerébe, a területet a békák és idővel a szemétlerakók vették birtokukba.

Ahhoz, hogy ezt a területet most élvezhessük, rengeteg  hulladékot kellett innen elszállítani,  a területet ellepő vizet kerti patakokba terelték, majd fokozatosan beültették, vigyázva a már meglévő fákra.

Talán a kert hangulatát a legjobban az elnevezése adja vissza: a Tündérkert nevet a helyiek adták a parknak, hivatalosan Wow pihenőpark a neve.

Bár nem kis területről van szó, mégis nagyon barátságos, házias hangulata van: a kis patakot kacsák lakják, a farönkökkel kirakott sétányon egy cica napozott, és van egy kis madárház is tele színes énekesmadarakkal.

A növényeken túl számos kisebb és nagyobb dekorelem is színesíti a parkot: a múlt század elejét idéző, díszes velencei körhinta, fából faragott szobrok, gömblámpák, padok.

A kert végében – mint az a megelőző feltárásokból kiderült – egy  régi földvár sánca található.

A szabadidőparkban kézműves fagylaltozó és tetőteraszos kávézó működik, egy fehér pergolasorral határolva kertmozi és szabadtéri színpad is van.