A Gutkeled nemzetségből származó Zeleméry család birtoka

Debrecen közelében tekintsünk meg két Árpád-kori templomromot, melyek  mára már teljesen elpusztult és elfeledett településen álltak egykoron: Zeleméren és Herpályon Észak felé Hajdúböszörmény irányában indultunk el,  Debrecen-Józsát elhagyva nem kellett sokáig haladni, rövidesen jobbra tértünk le Bodaszőlő felé egy bekötő útra és a távolban már fel is tűnt az egykori templom magányosan álló tornya, mely kilométerekről látszik.

A vasúti sínen átkelve megindultunk a romok felé

A templomrom egy kunhalmon áll

Az állomással szemben, a vasúti sín túloldalán, a zelemér halmon láthatóak az egykori templom maradványai. 

Az alföld térségében igen gyakori képződmények a zelemérihez hasonló halmok. Györffy István néprajzkutató meghatározása szerint „

a kunhalom olyan 5-10 méter magas, 20-50 méter átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett,

de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt.”

A védett kunhalom nyilvántartásában szereplő objektumok elhelyezkedése

(Kép: http://www.termeszetvedelem.hu/ex-lege-vedett-kunhalom)

Többségüket a Kárpát-medencében még a honfoglalás előtt itt élt népek (szkíták, szarmaták, hunok, avarok) hozták létre temetkezési céllal, őrhelyül és szakrális okokból. A XIX. században tévesen a kunok művének tulajdonították őket, innen ered a nevük. A zeleméri halomtól alig kétszáz méterre nyugatra található a Tócó-patak forrása, amely a közeli – ma már közigazgatásilag Debrecenhez tartozó – Józsa településen keresztül folyik a cívisváros felé.

A békésszentandrási Gödény-halom is egy kunhalom

(Kép: http://egykor.hu/bekesszentandras/godeny-kunhalom/2142)

A halom körül szántóföldek terülnek el, a vidék enyhén hullámzó domborzatú.

A vasúti sínek határvonalat húznak, a keleti oldalon a vasútállomás épülete, tanyák és a böszörményi erdő található.

A zeleméri rom és a vasúti sín 

Zelemér keletkezése

A középkorban a mai Hajdúböszörmény határában számos falutelepülés létezett: Bagota, Böszörmény,

Demeter, Cégény, Csegetelke, Hetvenegyháza, Pród, Salamon, Sárkuta, Süldős, Szilegyháza,

Vid és Zelemér. Utóbbi már közvetlenül a honfoglalás után, a X. században állandósult település lehetett,

a XI-XII. század fordulója után pedig tényleges faluvá fejlődött. Szent István király (1000-1038)

törvényeiben rendelkezett arról, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, ennek következtében

épülhetett meg Zelemér első, román kori temploma, mely mindössze 25-30 fő befogadására volt alkalmas,

és ahol a hívők állva hallgatták végig a szertartásokat.

A Gutkeled nemzetségből származó Zeleméry család

A falu birtokosa valamikor a XII. században – de az is lehet, hogy csak a tatárjárást követően –

a Gutkeled nemzetség majádi főágából származó Zeleméry család lett, akik a Báthoryakkal 

 közös őstől származtak és hozzájuk hasonlóan a Dunántúlról települtek át a Tiszántúlra.

Arról eltérő véleményeket lehet olvasni, hogy a Zeleméryek vették-e fel a település nevét,

vagy éppen fordítva, a település nevéből keletkezett a család neve. Lévai Béla történész

álláspontja szerint ez utóbbi történt. Az 1241/42-es tatárjárás során a település elnéptelenedett,

a temploma romba dőlt.

A ma is látható templom építése

A XIII. század második felében Zelemér újratelepült, majd 1310-20 körül felépült a

halmon a ma már csak romjaiban látható későgótikus, egyhajós, fél nyolcszög alakú támpilléres templom.

A templomhajóhoz nyugat felől egy 4,5 x 4,8 méter alapterületű torony csatlakozott,

mely valószínűleg őrtoronyként is funkcionált. A templom keleti részén állt a szentély, melyhez észak

felől egy sekrestye kapcsolódott. A szentély, a templomhajó és a torony együttes hossza körülbelül

26 méter, a hajó szélessége 6,6 méter volt. Feltételezések szerint a szentély a korábbi –

a tatárjárás során romba dőlt – templomból maradhatott meg, mert a régészeti feltárások során kiderült,

hogy templom nyugati fele kivitelben nem egyezik a keleti résszel, az valószínűleg másik építőmester munkája.

A XIV. században épült templom rekonstrukciója