Debreceni Csokonai színházat 1865 október 07.-én nyitották meg, a Katona József Bánk Bán című drámája előadásában.

Debrecen korai színházi élete

A városban az első színházi előadás 1798. augusztus 11-én, a Wesselényi Miklós[2] fémjelezte Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság „érzékenyjátéka” volt, a mai Megyeháza helyén, a Fehér Lóhoz címzett fogadó szekérszínében emelt színpadon.[3] (A helyszín és az előadás emlékét ma a Piac utca 54. szám alatti Vármegyeház falán két emléktábla is őrzi.[4][5]) Ez volt az ún. „komédiás ház”.[6] A szekérszín bedeszkázásával kialakított játszóhely kétszer is, 1797- és 1811-ben is leégett.[7][8] Gróf Károlyi Józsefné 1804. november 7-én, tótmegyeri családi színházának teljes, gazdag felszerelését a színtársulatnak és Debrecennek adományozta, mellyel elősegítette a helyi színészet felvirágzását.[9]

A második ideiglenes színház a (Szűcs- vagy) „Varga-szín”[10] volt (a Piac és a hajdani „Czegléd”[m 1] utca sarkán). Az 1810-től állandósult erdélyi játszó társulat számára itt, a volt sóházban alakították ki a téli előadások játékszínét.[8]

Hosszabb életűnek bizonyult az 1835-től Nánási Gábor tanácsnok magtárában folyt színházi eladások színhelye a Harmincad utcában, a szintén fából épült, ún. Nánásy-féle játékszín (Batthyány utca 17.), amely 1861-ig működött.[6][10]

Az első önálló debreceni színtársulat az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaságból kivált színészekből 1810-ben alakult meg, majd 1814-ben[8] a főbíró tízéves szerződést kötött a nagyváradi színitársasággal, mely szerint 10 éven át felváltva játszott Debrecenben és Nagyváradon. Ezt követően mintegy harminc éven át 25 társulat fordult meg a városban. Ebben az időszakban többek között Déryné, Egressy Gábor, Szerdahelyi József és Szentpéteri Zsigmond játszottak itt.

Az állandó színház gondolata már az ezernyolcszáznegyvenes években felmerült. 1858-ban Színügyi Bizottmány alakul, és a város felkéri Ybl Miklóst az építési tervek elkészítésére. 1861-ben új pályázatot írnak ki, mert nem volt szabályos versenytárgyalás. A pályázatra meghívást kap Szkalnitzky Antal is. Ybl Miklós visszalép, Szkalnitzky nyeri meg a pályázatot, a kivitelező Vecsey Imre.

1861-ben lebontják a Nánási-féle magtárat, amelyben például Arany János, Petőfi Sándor és Prielle Kornélia játszott. November 1-jén, Farkas Ferenc vaskereskedő indítványára[11] megalakul a Színügyi Egylet, adományozók járulnak hozzá a színház felépítéséhez. A városba érkezik „dráma és dalmű társulata" élén Reszler István tenorista és színigazgató, aki a saját költségén építteti fel a deszkaszínházat a Péterfia u. 4. szám alatt. Közben épül a kőszínház, amely jóval többe kerül, mint a tervezett költség, ezért a város a legelőinek egy részét is kénytelen eladni.

A színház

 

A Debreceni Csokonai Színház az 1900-as években

A mór és bizánci elemeket tartalmazó, romantikus stílusú színház ünnepélyes megnyitása 1865. október 7-én volt. A nyitó előadás Reszler István társulatának előadásában Katona József Bánk bán című drámája volt, Gertrudist vendégként Laborfalvi Róza játszotta.

1875–1881 között előbb Temesváry Lajos, majd később Mándoky Béla igazgatása alatt az operatársulat megerősödött, de a színészek többsége is a színháznál maradt. Az intézmény léte megszilárdult. Krecsányi Ignác (1885–1888) és Valentin Lajos igazgatók új színészeket szerződtettek, és az épület renoválása is gondot fordítottak. Krecsányi volt az első, aki magyar szerzők darabjaiból (mint Szigligeti Ede, Csíky Gergely) ciklust rendezett. Utánuk válságos időszak következett, de Leszkay András, majd Tiszay Dezső igazgatása alatt (1891-1896) a színház kilábalt anyagi csődjéből.

 

Zilahy Gyula

A debreceni színjátszás centenáriuma (1898) idején az igazgató Komjáthy János volt. Az ünnepi alkalomból minden olyan még élő szereplő, vendégszereplő megfordult Debrecenben, aki valaha itt játszott, többek között Blaha Lujza, Küry Klára, Márkus Emília, Újházi Ede. A színház aranykorát kétségtelenül a századfordulóban élte.

Zilahy Gyula 1905-től 1913-ig állt a színház élén. Az ő igazgatása alatt sokszor a pesti színházakat is megelőzte az Európában zajló művészileg értékes színházi törekvések megvalósításával. Ennek ellenére a színház anyagi nehézségei miatt végül Zilahy lemond az igazgatói tisztségről, és színésznek a Vígszínházhoz szerződik. 1914 nyarán kitör az első világháború, és a város súlyosabb gondokkal küzd, mint a színügy.

 

Csokonai Vitéz Mihály

A színházat egy 1915-ben kelt beadvány nyomán (melyet szeptember 16-án, a debreceni színház 50. jubileuma alkalmából kérvényezett Oláh Gábor, Szatmári Zoltán, Zivuska Andor, H. Nagy Jenő, dr. Nagy Zoltán, dr. Gál Zoltán és Tóth Árpád a városi tanácstól[12]) nevezték el a város nagy költőjéről, Csokonairól. Kritikus évek kezdődtek ezután, és csak Heltai Jenő szervezőtehetségének köszönhető a válságos időszakból történő kilábalás. Az 1916–1936 közötti időszakban gazdasági nehézségekkel küzdött, és változó sikerrel működött a színház. 1936-1939 között Horváth Árpád igazgató a saját pénzén korszerűsíttette az épületet, forgószínpadot építtetett, díszleteket terveztetett. Ennek is köszönhető, hogy Madách Imre Az ember tragédiája művének modern előadása nagy sikert aratott. A díszleteket Debreczeni Szabó István iparművész tervezte. A Horváth Árpád társulat 1939. május 21-én tartotta utolsó előadását Debrecenben, majd feloszlott. Ennek oka nem csupán a művészi igényesség támasztotta anyagi csőd volt; Horváth Árpádot támadták a nyilasok is amiatt, hogy társulatának zsidó tagjai is voltak.

1940-re a kultuszminisztérium létrehozta a cseretársulati rendszert Debrecen, Szeged, Pécs és Miskolc között, ám a közönség így nem tudott társulatokhoz, színészekhez kötődni, és idegenné vált számára a saját színháza. Ezután, a második világháború időszakában újabb és további zaklatott időszak következett a színház életében. 1949 szeptemberében – az ország többi színházával együtt – állami kezelésbe került, igazgatója Horváth Jenő lett, megindult az épület korszerűsítése. 1955-ben két szárnyépületet emeltek hozzá, majd kétszer is teljesen felújították: 1958–1961 és 1978–1982 között.

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

2013-tól az igazgató a Jászai Mari-díjas, érdemes művész Ráckevei Anna, helyettese Gemza Péter, a zenei igazgató Somogyi-Tóth Dániel volt. Elindítottak egy ifjúsági programot, ami keretében fiatal írókkal, rendezőkkel a 19. századtól a 21. századig született darabokat mutattak be. 2018-tól Gemza Péter vezeti a színházat, ami Kossuth utcai épületének teljes körű felújítása 2019-ben kezdődik, így akkortól állandó játszóhely nélkül kell megoldani a színház működését.[13][14]

A Csokonai Színház társulata[szerkesztés]

 

Marastoni József litográfiája Debrecen első társulatáról, 1870

Az első színtársulat tagjait 1870-ben Marastoni József csoportképen örökítette meg[15] – a Gondy és Egey fényírda fényképei alapján. A debreceni cég örökítette meg az utókor számára a társulat tagjait a legjelentősebb művészeken át a kevésbé népszerű operaénekesekig, drámai színészekig, táncos komikusokig és szubrettekig.

Az első igazgató Reszler István volt. Bár a színtársulatnak nehéz anyagi helyzettel kellett megküzdenie, mind a 19.-, mind pedig a 20. században jelentős színművészek voltak a társulatának a tagjai.

A századfordulón például olyan nagynevű színészek dolgoztak itt, mint Rózsa Lili, Mensáros Margit, Felhő Rózsi, Krémer Jenő és Bérczy Ernő. Rózsahegyi Kálmán karrierje 1896-ban, Csortos Gyuláé pedig az 1904–1905-ös évadban ívelt felfelé.

Kardoss Géza igazgatása alatt a társulat tagjai többek között Halasy Mariska, Szentgyörgyi Máris, Tímár Ila, Rolkó József, Rajz Ferenc, Rajz János és Thuróczy Gyula voltak.

Az utóbbi évtizedek rendezői: Téri Árpád, Solti Bertalan, Lengyel György, Vámos László, Fényes Márta, Pethes György, Ruszt József és Kertész Gyula. A társulat tagjai többek között Thuróczy Gyula, Hortobágyi Artúr, Mensáros László, Latinovits Zoltán, Szakács Eszter, Haumann Péter, Sinkó László, Kézdy György és Béres Ilona.

Forrás Wikimedia